Ars poetica

Az Indonéz Nagykövetség által 1999-ben meghirdetett indonéz kulturális ösztöndíj keretében másfél évig tanulmányozhattam Indonézia színes kultúráját a szigetország nyelvén, táncain és zenevilágán keresztül.

10 éves táncos múlttal a hátam mögött engem elsősorban az indonéz táncok érdekeltek. Jáva szigetén, a máig szultáni irányítás alatt álló Yogyakarta városában, az Indonéz Művészetek Egyetemén sajátíthattam el az indonéz táncvilág egy darabkáját.

Indonéziában egy ezerarcú országgal ismerkedhetem meg. Amit az elmúlt években tett ismételt utazásaim során kaptam és tanultam a vendégszerető jávai emberektől, a csodálatos balinéz táncosoktól, az elárasztott rizsföldeken görnyedő asszonyoktól, a gyermekek gyöngyszemű mosolyából, - úgy érzem, - örökre mély nyomot hagytak bennem.

Fotókiállításom célja, hogy közelebb hozzam e távolinak tűnő ország, kultúra egy darabkáját az itthoniaknak. Hátha ők is megéreznek valamit abból a varázsból, amelyben részem lehetett.

Bárdos Yvette

2004. október 29. Bank Center - Szalóky Galéria

Bárdos Yvette: Jávai fény című kiállításának megnyitó beszéde
Elmondta Kautzky Aramand színművész

„Szeretni annyit jelent, mint gondoskodni, ételt és fizikai közelséget adni.” Olvassuk Bárdos Yvette egyik a bejárati aulában kiállított képe alatt. S mintha a szemben lévő falra elhelyezett testőr már-már megkövesült diószeme őrizné a lelkek egymásrautaltságának óceániai rendjét. Szeretetről, a hagyomány erejéről, az emberi kapcsolatok meghitt és kilesett titkairól szól ez a vallomás-fotósorozat.

Bárdos Yvette az ezredforduló évében járt tanulmányúton Indonéziában, közelebbről a még hindu vallású Bali szigetén és az ősibb életmódot élő, de már muzulmán vallású Jáva szigetén. A közös emberire, a közös hagyomány ápolására figyelt mindkét helyen, az ősire, a sorsban és a művészetben egyaránt. Mit figyelt? Az emberiség talán legarchaikusabb kultúrája ragadta magával, sodorta a megismerés és művészi kifejezésmód atavisztikus szépségei felé.

Bárdos Yvette érzésben, művészi kifejezésmódban, táncban, szóban, naplóban, fotóban – saját megfogalmazásában – mint két világ között egy lélek együtt élt választott kultúrájában választott népével. Az együttlét, az együttérzés, a részvét, a kultúrák közötti szeretet tanú-színei, tanú-jelei ezek az eggyé varázsolt, közénk hozott fotók.

Turcsány Péter